Hogyan javíthatod a WPM-edet?

A legtöbb ember, aki gyorsabban próbál gépelni, azt az egy dolgot teszi, ami garantáltan lelassítja a haladását: olyan gyorsan gépel, ahogy csak tud, újra és újra, és azon tűnődik, miért alig változik a szám. Az így felépített sebesség törékeny, mert a bizonytalan pontosság tetején áll, és a bizonytalan pontosság korlátozza azt, hogy milyen gyorsan lehet valaha is megbízhatóan haladni. Azok a szokások, amelyek ténylegesen percenkénti szavak számát mozgatják, nagyjából a megtérülésük sorrendjében, szinte egyáltalán nem hasonlítanak a "csak gyorsabban menj" elvre.

Javítsd a pontosságot, mielőtt hozzányúlnál a sebességhez. Ha kilencven százalékos pontossággal gépelsz, akkor nagyjából minden tizedik karakter hibás, ami azt jelenti, hogy a billentyűleütések jelentős részét hibákra fordítod, nem pedig a haladásra, nem számítva az elvesztegetett időt, ami azok észrevételére és kijavítására fordítódik. Lassíts tudatosan, akár kényelmetlenül is, amíg a pontosságod el nem éri a szokásos gyakorlóanyagod kilencvennyolc vagy kilencvenkilenc százalékát. Az ehhez az alaphoz hozzáadott sebesség általában megmarad. A kilencven százalékos pontossághoz hozzáadott sebesség csak azt jelenti, hogy ugyanannyi hibát követsz el, gyorsabban.

Ne a billentyűzetet nézd. Ez az a legfontosabb kar, amit a legtöbb ember soha nem húz meg, mert eleinte lassabbnak tűnik, néha sokkal lassabbnak. Minden egyes lefelé irányuló pillantás egy billentyű megtalálására megtöri a ritmust, és egy olyan szünetet hoz létre, amire az ujjaidnak nem lett volna szükségük, ha már tudták, hová kell menniük. Az érintéses gépelés teljesen megszünteti ezt a keresést, és bár az első egy-két hét, amíg kényszeríted magad arra, hogy a szemed a képernyőn maradjon, valóban árt a számoknak, azok a gépírók, akik következetesen végigcsinálják, gyorsabban végzik a tanulást, mint azok, akik soha nem, gyakran egy hónapon belül.

Gyakorolj rövid, gyakori alkalmakban az alkalmankénti hosszúak helyett. A napi tizenöt-húsz perc koncentrált gyakorlás megbízhatóbban fejleszti a motoros memóriát, mint egyetlen kilencven perces edzés hetente egyszer, részben azért, mert a motoros készségek alvás közben erősödnek meg, így öt különálló gyakorlási nap öt külön éjszakát ad az agyadnak, hogy rögzítse a tanultakat. A hosszú alkalmak általában csendesen is lebomlanak: az egyórás gyakorló munka utolsó tíz perce általában a leghanyagabb, és a hanyag ismétlés ugyanolyan hatékonyan edzi a hanyag szokásokat, mint a tiszta ismétlés a tiszta ismétléseket.

Gépelj be valódi szavakat és mondatokat, ne csak elszigetelt gyakorlatokat. Az egyes, kínos billentyűkombinációk gyakorlásának megvan a maga helye, különösen a kezdeti szakaszban, de a gépelési sebesség nagy részét az adja, hogy a gyakori betűminták és akár egész rövid szavak is egyetlen blokkként, nem pedig különálló billentyűleütések sorozataként ismerjük fel. Ez a fajta blokkoltság csak valódi, változatos szöveg gépeléséből alakul ki, ami részben annak köszönhető, hogy a tényleges mondatokon és bekezdéseken végzett gépelési gyakorlás jobban átülteti a valós sebességet, mint a kizárólag ismétlődő gyakorlási minták.

Melegíts be egy fontos edzés előtt. A hideg ujjak hideg agyon ritkán hozzák létre a legjobb eredményeket a gépelés első hatvan másodpercében, ugyanúgy, ahogy egy sportoló sem sprintel holtpontról. Egy rövid, könnyű rész, mielőtt megpróbálná megdönteni az egyéni csúcsot, vagy egy többjátékos verseny előtt, általában kisimítja a rángatózó, bizonytalan billentyűleütéseket, amelyek egyébként már a legelején megjelennének, és lehúznák az átlagot.

Végül, kövesd nyomon a számaidat, de ne ragadj le egyetlen edzésnél sem. A percenkénti szavak száma természetesen napról napra ingadozik attól függően, hogy mennyire vagy fáradt, mennyire ismerős a szövegrész, és a puszta véletlenen múlik, hogy mely szavak kerülnek elő. A lényeg a hetek során mutatott lassú emelkedő trend, nem pedig az, hogy a mai futás percenként két szóval felülmúlta-e a tegnapit. Azok a gépírók, akik folyamatosan fejlődnek, szinte mindig erre a hosszú trendvonalra optimalizálnak, nem pedig arra, hogy minden egyes kísérletet megnyerjenek.