QWERTY vs. Dvorak vs. Colemak: Érdemes-e alternatív billentyűzetkiosztásokat tanulni?

A QWERTY-nek van egy hírnévproblémája, amelyet soha nem sikerült teljesen megtörni: a népszerű történet szerint a gépírók lelassítására tervezték, a gyakori betűpárokat eltolva, hogy a korai mechanikus írógépek ne akadjanak el. A teljes történet ennél kaotikusabb, és a történészek még mindig vitatkoznak arról, hogy az elrendezés valójában mennyiben szólt az elakadás megelőzéséről, szemben az 1870-es évekbeli egyéb gyártási korlátozásokkal. Ami nem vitatott, az az, hogy a QWERTY-t egy olyan géphez optimalizálták, amely évtizedek óta nem létezett, nem pedig egy modern billentyűzeten lévő emberi kéz kényelméhez vagy sebességéhez.

Az 1930-as években tervezett Dvorak szándékosan az ellenkező megközelítést alkalmazta. A gyakori betűk a kezdősorban helyezkednek el, a Dvorak-kiosztáson a gépelés nagyjából hetven százaléka anélkül történik, hogy az ujjaink elhagynák ezt a sort, szemben a QWERTY-n tapasztalható sokkal kisebb arányú gépeléssel. Az elrendezés egyenletesebben osztja el a terhelést a kezek között, és csökkenti azt, hogy egy ujjnak milyen gyakran kell egymást követő munkát végeznie. Papíron, és számos kisebb tanulmányban ez kevesebb ujjmozgást és némileg kisebb fáradtságot jelent hosszú munkamenetek során.

Colemak sokkal később, 2006-ban érkezett, egy modernebb céllal: a Dvorak ergonómiai előnyeinek nagy részét kihasználni, miközben sokkal kevesebb billentyűpozíciót megváltoztatni a standard QWERTY-hez képest, különösen elkerülve a gyakori billentyűparancsokat, mint például a másolás, beillesztés és visszavonás, amelyek okkal vannak előre látható helyeken. Ezáltal a Colemak észrevehetően gyorsabban tanul egy tapasztalt QWERTY-gépelő számára, mivel a már meglévő izommemória nagy része hasznos marad.

Szóval mi történik valójában, ha váltasz? Az őszinte válasz az, hogy a legtöbb ember szerény, nem drámai javulást tapasztal, és csak a valódi rövid távú költségek megfizetése után. Számíts arra, hogy több hétig jelentősen lassabban gépelsz, mint a régi QWERTY-sebességed, miközben az agyad lényegében a nulláról épít fel egy új motoros mintázatot, mivel a procedurális memória nem úgy vált át az elrendezések között, ahogyan azt remélnéd. Vannak, akik hónapokig a régi QWERTY-sebességük alatt stagnálnak, mielőtt végül túlszárnyalják azt; mások soha nem kötelezik el magukat teljesen, és mindkettőben közepesen teljesítenek.

Azok az emberek, akik a leginkább profitálnak ebből, általában azok a gépírók, akik valódi megerőltetéssel vagy ismétlődő stressztünetekkel küzdenek QWERTY-n, ahol egy olyan elrendezés, amely csökkenti a kínos ujjnyújtásokat, jelentősen segíthet, a máshol tárgyalt ergonomikus asztalváltások mellett. Valaki számára, aki már most is gyorsan és kényelmesen gépel fájdalom nélkül, a váltás melletti érvek sokkal gyengébbek, mivel az elméleti maximális nyereség ritkán ellensúlyozza a hetekig tartó frusztráló regressziót, plusz azt a folyamatos kellemetlenséget, hogy mások QWERTY-s számítógépeit használod életed hátralévő részében.

Ha egyébként is kíváncsi vagy, a legkevésbé kockázatos megoldás a Colemak, pontosan azért, mert többet megőrz abból, amit már tudsz. Állítsd be az operációs rendszer beviteli elrendezését anélkül, hogy kizárólagosan elköteleznéd magad mellette, gyakorolj rövid napi ülésekben ahelyett, hogy hirtelen váltanál, és várj legalább egy hónapot, mielőtt megítéled az eredményt. Az elrendezés megválasztása az egyik kevés valóban személyes döntés a gépelésben: érdemes tudni róla, ritkán érdemes miatta aggódni, és soha nem olyan dolog, amit csak azért kell megváltoztatnod, mert létezik.